Mint ahogy rengeteg szokás, rutin esetében is léteznek rivalizálások, úgy az elektromos cigarettázók körében is van egy nagy múltra visszatekintő “háború”: ez pedig nem más, mint az MTL és DL stílus párharca, amelyre valószínűleg soha sem fog megoldás születni.
A kérdés természetesen az, hogy egyrészt egyértelműen kijelenthető-e az, hogy az egyik jobb a másiknál, másrészt az, hogy egyáltalán szükség van-e arra, hogy különbséget tegyünk.
MTL vs DL: mi is ez a vita egyáltalán?
Mondhatnánk, hogy könnyebb dolgunk van a versenyben dönteni, mint abban az esetben, mikor a nikotinmentes e-cigi veszélyeiről beszéltünk, de sajnos ez nem lenne igaz. Ahhoz, hogy egyáltalán megértsük a veszélyt, tudnunk kell, hogy a szemben álló felek mivel rendelkeznek, mi a párharc gyökere. Igazságot nem könnyű tenni, sőt szinte már lehetetlen, szerintem senkinek sem kell bemutatni azt a helyzetet, amikor már a pro-kontra érveket mindenki inkább kiabálja, nem is hallva a másikat, aztán repkednek a cifrábbnál cifrább jelzők.
A helyzet nem könnyű, mivel mind a két oldal megvan arról győződve, hogy a sajátja a jobb módszer, de nem éppen hogy, hanem mérföldekkel. A külső szemlélő meg nem is érti, hogy mi történik egy ilyen vita során, mivel ránézésre mind a kettő technika megegyezik, sőt, a hatás is, akkor meg nem mindegy? Természetesen ezt a kérdést már nem mernénk feltenni éles vitában, mert akkor mind a két oldal egyszerre esne nekünk. Már-már olyan a helyzet, mint amikor az emberek azon veszekednek, hogy melyik zenei irányzat a “jobb”: ízlések és pofonok. Ideje megismerni a “versenyzőinket”, kezdve az MTL vonallal.
Az MTL, avagy amelyik a legközelebb áll a megszokott dohányzáshoz
Függetlenül attól, hogy az ember milyen aromát és koncentrátumot használ, valamelyik vapelési módszert alkalmaznia kell. Az egyik megszokott stílus az MTL, amely során a gőzt először beszívjuk a szánkba, ahol egy kicsit megtartjuk, ezután továbbítjuk a tüdőnkbe. Az elektromos cigarettázás történelme során ez volt az első módszer, amivel fogyasztani lehetett a gőz, más irányzat nem is létezett. Ha az MTL hívei vagyunk, akkor alacsony teljesítmény, magas ellenállás, nagyon jó torokhatás és szűkebb levegőzés lesz az eredmény. 50/50 és 70/30 PG/BG arányú alapfolyadékoknál szokás ezt a módszert alkalmazni. Ha odafigyelünk, akkor a kisebb gőzmennyiségnek hála kedvünkre játszhatunk a nikotinszinttel is.
A tökéletes élményhez elég egy megfelelő porlasztó, jól kiépített MTL kazán, amihez van ideális vatta és aroma, mindez a szűk levegőzéssel és a gőz rövid útjával fűszerezve emel az egész elektromos cigarettázáson. A kisebb fűtőfelületnek és méretnek köszönhetően kevesebb liquidet fogunk elhasználni, ami akár azt is jelentheti, hogy spórolhatunk is hosszú távon.
A hatalmas felhőket a DL stílus támogatja
A DL stílus abban különbözik az MTL-hez képest, hogy itt a gőzt közvetlenül a tüdőnkbe szívjuk be, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a kazánon keresztül történik a légzés. Ehhez magasabb teljesítményre, alacsonyabb ellenállásra, kisebb nikotinmennyiségre és szélesre nyitott levegőzésre van szükség. A DL technika alkalmazása nagyon sima, könnyű és hatalmas mennyiségű gőzt eredményez, ami az elektromos cigarettázók egyik kedvenc “hobbija”.
Lehet-e egyértelmű győztest hirdetni? Természetesen nem, mivel mindkettő inkább egyéni preferencia kérdése, hogy ki hogyan szeretné élvezni az e-cigizéssel töltött időt. Persze, ha bármi kérdésed van és tanácsra van szükséged, neked mi lenne az ideális aroma, stílus, akkor keress minket bizalommal.
